"...a szakrális indiai művészet nemcsak Sivát, az Örökkévalóság Őrét ábrázolja vörösbarna színnel, hanem vörösesbarna Mudévi is, aki keresztény viszonylatban a Sátán alakjához áll a legközelebb. Ő a „legvégső kötelék” megtestesítője. Az illuzórikus valóság negatív lényegéhez való „rögzítés”, „odakötés”, „megkötés” és „megmerevítés” (mú) képezi természetét. Mudévi tehát egy ellenistenség. A halál és a Vég nem jelent automatikus felszabadulást. Ő is megjelenik a Vég pillanatában, de nem a megszabadulást hozza el, hanem a végső megbilincselés kísértését. Mudévi az illúzió minden nemének összessége, szubsztanciája és ellenlényege.
A Vég, amely Siva akciója, így nemcsak az Örökkévalóság Birodalmával való találkozás pillanata, hanem a Mudévivel való találkozásé is. A Vég – mégpedig minden vég – érméje nem csupáánnn egyetlen oldalból, nem csupán a Végentúliságból áll. A Vég érméjének másik oldala a Mudévivel való találkozás pillanata. A vörösesbarna Mudévi az illúziók maximumához láncol. Az illúziók kettősek: egyrészt a világ, az objektivitás illúziójából állnak, másrészt az individualitás illúziójából. A szocializmusnak, a kommunizmusnak és a tömegek bármilyen igenlésének belső lényege pontosan a külvilág illúziójához való hozzátapasztás, a liberalizmusé pedig a múló egyéniséghez való hozzábilincselés. A kettő együtt a baloldaliság egészét és kettős lényegét alkotja. A harmadik utas módszerek mindegyike ezt a két „köteléket” kapcsolja össze, és a mixtúrát egy mindkét irányba ható „forradalmi” elemmel aktiválja. A nacionalizmusban fennmaradt jobboldaliságot népiessé, szocializmussá, majd kommunizmussá szeretnék tenni.
Mindebből érthető, hogy a Végidők külvilághoz és egóhoz láncoló, antikrisztusi vagy sátáni birodalmát egyesek miért fogják fel az eljövendő „barna kommunizmus” korának." Forrás: http://www.istenivaros.hu/roberthorvath/dugin.html